Sziasztok,

február végén megtartottuk első előadásunkat és most jutottunk oda, hogy kiposztoljuk első cikkünket, melyben bemutatkozik nektek Katica, a Tanár, és elmondja az előadással kapcsolatos gondolatait egy interjú formájában. Hogy miért interjú? Katica rengeteg mindennel foglalkozott, nagyon sok történet és tapasztalat halmozódott fel élete folyamán. Úgy gondoltuk, hogy a kérdések segítenek keretet adni a témának és megtartani a fókuszt. 

Fogadjátok sok szeretettel! :)

Február végén megtartottátok az első előadásotokat, hogy sikerült?

Remekül. Nekem ez bakancslistás volt és találkoztam is olyan emberrel, akivel hasonló véleményt formálunk az előadás témájában. A visszajelzésekből is az jött le, hogy 

megérte a befektetett idő és energia.

Szeretek az embereknek segíteni ötletekkel, információval, tudással. Úgy érzem, hogy Tomi előadásával ez megvalósult.

Miért ezt a témát választottátok?

A férfi-női viszonyok helyzete a környezetemben az, ami a legjobban bántja a szememet. Igen sok a válás, már ha egyáltalán van házasság,

mert manapság -tisztelet a kivételnek- az elköteleződés már nem divat!

Ugyanígy a tiszteletet sem tanulják meg a fiúk édesanyjuktól és a lányok édesapjuk feleségükkel szembeni viselkedése által, ha egyáltalán van édesapa, akivel együtt élnek. Az előadásban kéretlenül is kaptunk egy hasznos adatot a gyermekek nevelésével kapcsolatban is, hogy a válást elkerülhessük! Ez sokunkat meg is lepett!

Hogy kapcsolódik ez a tánchoz?

A társastánc az eszközöm, hogy a párkapcsolatokat segítsem, illetve azoknak, akik még nem találták meg az igazit, vagy nem is tudják, hogy hogyan kellene ismerkedni, azoknak

kitűnő alkalom, hogy a mozgás öröme közben elsajátítsák azokat a finom kis rutinokat, amikkel feltérképezhetik egymást és megismerhetik önmagukat is.

A ‘párom’ kifejezés az nekem nem egy társhoz kötődik, inkább a tánchoz, mert ott tényleg vannak párok, akik együtt táncolnak, majd váltanak, és egy teljesen más típusú hölggyel és úrral tudják ugyanazokat a lépéseket és kombinációkat kipróbálni. Ezáltal finomodnak, érzékenyednek az emberek, amiket a hozzám járókon nagyon látványosan érzékelek.

Mióta foglalkozol tánctanítással?

40 éve! Erre gyakran kapom azt a választ, hogy nem is vagy annyi éves! :)

9 évesen kezdtem el társastáncra járni a saját zsebpénzemből

(szüleim tudta nélkül), így a tandíj másik felét kénytelen voltam fiú-szerepben tölteni az óráim utáni órákon, ahol kevés fiú volt. Ott jöttem rá, hogy mennyire fontos a vezetés a táncban, mivel lányként csak követni kellett. Nagyon elégedett volt velem a tanárom, tulajdonképpen itt indult a pályám és döntöttem úgy hogy tanító leszek.

Hogyan indult a táncos karriered?

Gyerekként a tánccsoporttal sokat léptünk fel, aztán elkezdtem a társastánc után különböző stílusok iránt érdeklődni. Bármi új volt én mentem és tanultam. Balett, jazz, funky, step, show tánc, akrobatika, mígnem eljutottam Jeszenszky Endre iskolájába, ahol gyermektánc oktatói suli indult. Elvégeztem, innen egyenesen vezetett az út a TF-re, ahol sportaerobik edző lettem. Rengeteg helyre kezdtek el hívni fellépni, tanítani. Aztán elvégeztem egy gyermekfelügyelő és bébiszitter tanfolyamot is párhuzamosan, hogy a pedagógiát a kisgyermekek esetében jobban tudjam alkalmazni! Itt bejutottam a Vakok Intézetébe, ahol én tanítottam először táncot sokak meglepődésére.  Azóta is van ott tánctanítás legutóbbi híreim szerint. Kikerültem 16 évre küldföldre, Stockholmban kezdtem tanítani, aztán

Londonban elvégeztem egy koreográfusi iskolát ahol párhuzamosan már tanítottam is táncot, majd rám bíztak Egyiptomban egy Amerikai iskola minden évfolyamának a színpadi előadásainak megtervezését, betanítását, aztán Marokkóban már én is színpadon voltam és én készítettem az összes műsort.

Tunéziában már az Amerikai Nagykövetség is hallott rólam, és az Amerikai iskola is, így oda már úgy érkeztem, hogy megvolt a munkahelyem. Itt pedig a Tunéziai Elnöki család magánedzője is lettem a Francia iskola mellett, ahova szintén meghívtak tanítani.

Mi a célod a tánccal, tánctanítással?

Ezen sokat gondolkodtam, hiszen több ezer ember jött már ki kezeim alól különféle szinteken való tánctudással. Van aki Egyiptom egyik legnagyobb salsa oktatója lett, van aki itthon kezdett órákat adni, van aki továbbtanult ezen a pályán és példaképeként tekint rám. Igazán tovább akartam adni azt a tudást amit szereztem az évek során, de aztán elgondolkodtam hogy ez most tényleg ennyi? “x” ezer embert megtanítok táncikálni aztán ennyi volt az életem? Mi az ami ennél is többet adhat? Külföldi útjaim során szerzett tapasztalataimra alapozva újragondoltam a magasabb célt! Megszületett! Szemet szúrt a párkapcsolatok gyötrelme (sajátom is) és a szinglik kétségbeesett keresgélése, valamint a sok válás és a gyerek-szülő kapcsolatok.

Úgy éreztem ezekre mind lehet megoldást találni.

Sok előadóval találkoztam, és teret adok a szárnybontogató előadóknak is akikben érzem, hogy ez a  pálya az, amin haladniuk kell!

Kizárólag ezzel foglalkozol vagy van még más is?

Pénzügyi vonalon tanultam, de sosem dolgoztam benne, egészen miután visszatértem 16 év külföldi munka után Magyarországra. Én nem kerestem akkor munkát, a munka talált meg engem egy kedves barátom által. 12 éve tanácsadóként dolgozom, ami igen szoros kapcsolatban áll azzal a céllal amit a táncban kitűztem.

Mindkét munkámmal emberi sorsokat változtatunk jobb irányba.

Hogyan tudod a teendőket összeegyeztetni a magánélettel? Gyerekek?

Mindig sok barát vett körül, rengeteg segítséget adtam és kaptam viszonzásul, de 2 évig kipróbáltam azt is, milyen az ha az embernek fizetett bébicsősze van, aki nem mellesleg óvó néni, németül és angolul perfekt, és imádja a gyerekeket, ráadásul még fiatal is. Nos, mellette tudtam magam képezni és a gyermekeimnek sem kellett pl. különórákról sem hiányozniuk mert épp nem értem volna oda. Jelenleg férjnél vagyok, nagyon jól meg tudjuk osztani az időnket és kisfiam 50%-ban édesapjával van, így mindig van egy közös hetünk. Férjem sokat segíti a munkám, együtt tanítunk és az informatikai oldalt ő viszi, én inkább a fizikai részét csinálom a munkáknak. Mindketten tanuljuk egymástól amiben még nem vagyunk tökéletesek,

figyelünk a fejlődésre.

Milyen gyakran jársz táncos buliba, amikor csak élvezed a táncot?

Egészen más az amikor az ember tanít, amikor tanítják és amikor csak szórakozik. Én imádom mindhármat. Mi is képezzük magunkat a tanítás mellett, és gyakran elmegyünk helyekre szórakozni, ahol a kis csapatunkat még jobban összekovácsoló bulikon próbáljuk ki tudásunk. Általában kéthetente táncolunk tantermen kívül is, szoktunk szervezni játékbulikat, filmklubot és szülinapozunk is! Volt olyan is, hogy

tánctábor gyanánt kibéreltünk egy házat és közös főzéssel, beszélgetésekkel és edzésekkel töltöttük a hetet.

Honnan jött a név: Kati Tánc 22?

Ez egyenlőre rejtély! Sokat gondolkoztunk mi az ami visszaadná azt amit csinálunk. A végén a legegyszerűbb mellet döntöttünk, mégis van benne egy csavar és

aki rájön, mielőtt megosztjuk a megfejtést, annak ajándék jár! :)

Érdemes próbálkozni! Egyik magyarázat az az hogy 22 féle táncot tanítok.

Az előadás